HUSZONKILENC

Corran félig eltakarta az arcát, csak fél szemmel mert az előtte lebegő hologramra, a misztikus Phenaru Prime képmására pillantani. Eltekintve az aszteroidaövezettől, a déli féltekét uraló óceántól és némi eltéréstől a partvonal viszonylatában, ez pontosan olyan volt, mint a Borleias. A komputer által projektált képmás lassan forgott az eligazító közepén álló henger felett. Ridegnek, békésnek tűnt, különösen a légáramlatok nélkül, amikkel Füttyös előszeretettel szokta kiegészíteni a képet.

Ha ez olyan békés, amilyennek látszik, nem ott akarok meghalni.

Wedge folytatta az eligazítást.

– A célpont egy négy méter átmérőjű és negyven méter hosszú ferrobeton alagút. Meg van erősítve, és függesztőkábelek segítenek megtartani a súlyát. Egyetlen protontorpedó is elegendő volna, de nem tudjuk, mennyire jól jelenik meg a célkövető komputerek képernyőjén. Még ha bekattan is a célzár, akkor is lényegében vaktában lőhetünk rá.

Nawara Ven feltartotta egyik agynyúlványát.

– Célzókomputer nélkül becserkészni egy sziklahasadékba telepített, az X-szárnyú egyharmadánál alig nagyobb objektumot, lehetetlenség.

Gavin a fejét rázta.

– Ez semmiség. Otthon, a Kolduskanyonban…

A kölyök hangja elhalt, amint Wedge feléje villantotta a szemét.

– Nem hiszem, hogy bármelyik tatuini pilóta nehéznek találná a feladatot, különösen, ha lehetősége nyílik végigszáguldani egy szűk kanyonban.

– Hát szóval, nem is olyan kicsi az a célpont, uram.

Corran felnevetett.

– Akkora, mint egy heverésző hutt. És az alagút nyilván gyorsabban is mozog, mint egy hutt.

Még Wedge is nevetett, s Corran jól tudta, nem a gyenge vicc nevettette meg. A kilenc életben maradt pilóta, és Tycho Celchu is tudta, nem lesz gyerekjáték. A nevetéssel az idegfeszültséget igyekeztek feloldani, mert nagyon is jól tudták, hogy ezt a támadást vagy megnyerik, vagy odavesznek.

– A küldetés lényege a jó időzítés. Egy valóságos meteorzápor fedezékében bukkanunk ki, és közelítjük meg a felszínt. Ez azt jelenti, hogy ezernyi aszteroida között kell manővereznünk lefelé is, felfelé is. És a fénysebességre való gyorsulásnál is figyelembe kell vennünk az aszteroidák gravitációs mezejét. Tehát alig fél óránk marad a célpontra. Ha túl sok üzemanyagot fogyasztunk el, nem tudunk kijönni.

Bror Jace megvakarta az állán a szőke borostát.

– Ettől már sokkal érdekesebb, mi? A kanyonban való száguldozás csak a dolog egyharmada. Ha csak hatan megyünk, akkor, is egységenként egyvalaki éri el a célt.

– Igaza van, parancsnok – ráncolta a szemöldökét Rhysati. – Nem vihetnénk magunkkal T-65-ös tartalék üzemanyagtartályokat?

Wedge Emtrire pillantott.

– Az utolsó ellenőrzés szerint nincs T-65-ösünk, a Szövetségnél pedig várólistán vannak az igénylések. Ezt mondtad, ugye, Emtri.

– Igen, uram. – A droid felemelte a kezét, és fejét oldalt billentette. – De most már van T-65-ösünk.

– Micsoda? – vonta össze a szemöldökét Wedge. Azt hittem, mint szükségtelen rekvizitumot kezelted.

– Úgy is van, uram. – A droid a maga mechanikus módján vont vállat: kinyújtotta a nyakát, majd visszahúzta. – De mert láttam, hogy szükségünk van rá, szereztem egyet.

– Szereztél?

– Adtam érte néhány rohamosztagos páncélt, amit a Talaseán zsákmányoltunk, a Noquivzoron használt fűthető pilótaruhákat meg néhány alkatrészt, aminek nem sok hasznát vennénk.

A parancsnok egy percig csendben meredt a droidra.

– Mennyit sikerült szerezned?

– Fél tucatot.

Wedge megrázta a fejét.

– Csak hat tartályt voltál képes szerezni?

– Hatot, mert sietnem kellett, de jó állapotban vannak. De tudok még kettőt, csakhogy az nem biztos, hogy jó, mert olcsón adták. – A droid feje megint megemelkedett egy kissé. – Már itt vannak, és Zraii készen áll a beszerelésükre. Megkönnyebbült, amikor azt mondtam neki, el fogjuk dobni őket, ha kiürültek. Akadályozná a manővert a sandák ellen. A felével növelheti az akcióidőt.

A negyvenöt perc egy örökkévalóságnak tűnt, és az is volt. Atmoszférában a gépek sokkal több üzemanyagot fogyasztanak, mint az űrben, ahol nincs légellenállás, sem súrlódás. A légkörben az X-szárnyúak jobb vadászok, mint a TIE-k, csakhogy a felszínen állomásozó két osztag létszámban négy az egyhez felülmúlja a Zsiványokat. És az utolsó szikrányi szerencsénket már eljátszottuk a Fekete Hold elleni első támadásnál.

Rhysati felemelte a kezét.

– A sziklahasadékot védik?

Wedge megrázta a fejét.

– Nem tudunk róla, de lehetséges, hogy vannak ott is. Aki elsőnek repül be, vigyázzon. Elsőre nyilván nem sikerül elhozni a kupát.

– Azt elhiszem – vakarta meg Corran a tarkóját. Page emberei az alatt jönnek le, amíg mi a kanyonban rohangálunk?

– Ha úgy is volna, hadnagy, a választ bizalmasan kezelnénk. – Wedge elgondolkodott, majd bólintott. Logikus következtetés. Ettől függetlenül a hátramaradottak több kockázatot fognak vállalni. Ha kifogy az üzemanyag, ha elfogy a szerencse, ha nem sikerül befejezni az akciót, ők minden esetben bajba kerülnek.

– Ez egy öngyilkos küldetés – bólintott Bror Jace.

– Nem, én minden mást szeretnék, csak öngyilkos küldetést nem. A körülmények nagyon veszélyesek. – Wedge összekulcsolta a kezét. – Van hat hajónk és nyolc pilótánk. Sajnálom, Ooryl, de, amíg nem kapsz megfelelő protézist, nem tarthatlak számon, mint egészséges pilótát.

Corran társa láthatóan magába roskadt. Az Emdi droidok szerkesztettek valami különös kupakot a csonkjára, ami külsőre – és a szagát tekintve is – leginkább egy bactaforralóra emlékeztetett. Ebből egy kezdetleges kar nyúlt ki, amin egy fogócsipesz éktelenkedett.

– Qrygg bocsánatot kér Qrygg hibájáért.

– Megértjük az érzelmeidet, Ooryl – mondta Wedge, és karba fonta a kezét. – Hárman tudnak repülni, de nincs hajójuk. Lujayne hajója repülésre kész. Ha mindenki jelentkezik a küldetésre, egyiküket kisorsolom az ő gépére. Ha valaki nem vállalja, nyugodtan távozhat. Mindenki menni akar?

Mindhárom pilóta bólintott.

– Emtri, végezd el a sorsolást.

– Nawara Ven – közölte a droid egy percnyi hümmögés után.

Shiel felmordult, Erisi pedig Rhysatira pillantva vállat vont.

Wedge elmosolyodott.

– Üdvözöljük a fedélzeten, Mr Ven. Mr Jace-szel fog repülni, ha ő is vállalja.

A thyferrai egy gyors pillantást vetett Erisire, majd bólintott.

– Örömömre szolgál, ha dicsőséget hozhatok a thyferrai emberekre.

– Mr Darklighter, ez nem a Kolduskanyon...

– Tudom, uram. Ez nagyobb, úgyhogy nem lesz túl érdekes – vigyorgott Gavin. – Benne vagyok a buliban.

Wedge Rhysatira pillantott.

– És maga, Mrs. Ynr?

– Valakinek meg kell törnie a fiúk egyeduralmát.

Wedge most Corran felé fordult.

– Kell kérdeznem?

– Azt akarja tudni, hogy hajlandó vagyok-e leszállni egy ellenséges bolygóra, hogy ott egy sziklás hasadékban kilőjek egy betoncsövet, miközben interceptorok köröznek a fejem felett, és semmi reményem a menekülésre?

– Pontosan ezt akarom tudni – hangzott a hűvös, kimért válasz.

Corran szájíze megkeseredett, a gyomra összeszorult. Gavin tiltakozása ellenére Nawaráriak igaza volt, ez a küldetés lehetetlenség. A fenti feltételek egyike is elegendő ahhoz, hogy ne sikerüljön. Valaki biztosan hibázni fog – csak az a kérdés, hogy ki, és hogyan?

Mindannyian tudták ezt. Ugyanolyan jól tudták, mint ő, mégis önként jelentkeztek, és nem volt hátsó gondolatuk. Azt az akciót végre kell hajtani, és ők végre fogják hajtani. Ez nem életben maradás kérdése, hanem azé, hogy milyen sikeresen hajtják végre. Mindenki úgy döntött, hogy alkalmas a feladatra, és most ő is erre jutott.

– Szokatlan körülmények, bizonytalan célpont, a menekülés legcsekélyebb reménye nélkül, ez pont a Zsiványoknak való. – Corran bólintott. – Egy feltétellel én is megyek.

– Megy vagy marad, Mr Horn. Ez nem alku kérdése.

– Akkor vegye taktikai megfontolásnak. – Corran előredőlt, és könyökét a térdére támasztotta. – Én akarok elsőnek a kanyonba repülni.

– Ez a poszt már betöltve – rázta a fejét Wedge.

– Társra lesz szűksége, parancsnok. – A többiekre mutatott. – Nekik van gyakorlatuk abban, hogy kihasználják más megérzéseit, nekem nincs. Együtt megyünk, legelöl.

Wedge elfordította a fejét, majd visszanézett Corranra.

– Örülök, hogy velünk tart, Mr Hom. Shiel, Mr Dlarit, maguk Celchuval az ellenséget szimulálják. Jobb lesz, ha megölnek minket, mielőtt elérjük a felszínt. Ha nem teszik, talán, de csak talán, visszatérünk, és megköszönjük a jó munkájukat.